< vissza az előző oldalra <

 

SAINT RAINDER SINGH

Az imában rejlő óriási hajtóerő

Az összekulcsolt kéz a szellem univerzális nyelvezetének része. Mindenhol a világon, legyen az Keleten vagy Nyugaton, buddhistáknál, hinduknál, zsidóknál vagy keresztényeknél, áhítatos pillanatoknál a kezek spontán összekulcsolódnak.

Az ima éppoly lételemünk, mint a légzés. Hogy hivők vagyunk-e vagy nem, nem fontos: Mindegyikünk életében eljön az az időpont, amikor a magasabb hatalomhoz fordulunk, segítséget kérünk vagy anyagi haszon után esdeklünk. Ha megnézzük a különböző vallások tradícióit, az ima fontos rész majdnem valamennyinél. Krisztus a Hegyibeszédben elmondja az ima jelentőségét, milyen legyen az ima tartalma, és miért imádkozzunk. Tanítványait így intette: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti Atyátok is tökéletes” (Máté 5,48).
Ez valóban spirituális keresésünk csúcspontja: oly tökéletessé válni, mint Égi Atyánk.

Ezen cél eléréséhez az imának és a meditációnak kulcsfontosságú szerepe van.

Istenhez imádkozni azt jelenti, hogy valamilyen módon kapcsolatba kerülünk vele. Bizonyos fokig hidat kovácsolunk a véges és a végtelen között. Ez az ima igazi értelme.

A Teremtőhöz fűződő kapcsolatunk formája különböző lehet. Elsősorban vérmérsékletünk és fejlődési szintünk függvénye.


Ötféle imaforma létezik:

1. Kérő ima: Istenhez világi dolgokért imádkozunk. Ez a leggyakoribb. Ha valami meg akarunk kapni, ilyen kérő imával fordulunk Istenhez. Ha ez anyagi dolgokat is kér, mégis van az ilyen imának egy benső spirituális jelentősége. Ha az ima őszinte, akkor az azt mutatja, hogy hiszünk egy magasabb hatalomban, egy magasabb Lényben, hiszünk a segítségében. A magasabb hatalomban való hit, amely a szükségben segíthet bennünket a kiindulópontja a spirituális utazásunknak. Ahogy elkezdünk nőni, fejlődni érdeklődésünk a világi dolgokról elterelődik és a végtelen szeretet védelme felé fordulunk, amelyet ez a hatalom biztosít. Fölhagyunk a világi szükségleteinkkel foglalkozó gondolatokkal, mert fölismerjük, amit Jézus mondott: „… mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle” (Máté 6,8). Az ima átváltozik: kérő imából hálaadó ima válik.


2. Hálaadó ima: megköszönjük, amit kaptunk, Istent úgy látjuk, mint a szerető Atyát, aki mindent megad nekünk, s jobban tudja, mint mi, hogy mi jó nekünk. Ez a magatartásváltozás döntő jelentőségű. Spirituális fejődésünk fontos lépcsőfokát jelzi, amelyen újjáalakul nézetünk az elfogadásról és megértésről. Mindent elfogadunk Istentől, független attól, hogy mit gondolunk, vagy mit mondanak mások. Fölismerjük, Isten akarata a javunkat szolgálja. Nemcsak örülünk annak, amit Őtőle kapunk, hanem hála önti el szívünket. A vallások legtöbb imája kérő vagy hálaadó ima. Ha azonban továbbfejlesztjük magunkat, elérkezünk az ima harmadik lépcsőjéhez, ahol segítséget és útmutatást esdeklünk, hogy visszatérhessünk Atyánkhoz, ez az


3. Útmutató ima: Isten mutassa meg az utat Őhozzá. Isten mindig segít, ha megnő a vágy Őutána. Leküld egy Istent megvalósított embert (lelket), másként, aki egy Ővele, aki direkt kapcsolatban áll Vele. Krisztus ezt így fejezte ki: „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10,30). A Mester talán olyan embernek tűnik, mint mi. A valóságban azonban nincs elválasztva Istentől, mint mi. Képes megmutatni nekünk az utat vissza az Úrhoz, hiszen egy vele és megoldotta a halál és élet misztériumát. Ha Isten utáni vágyunk a tökéletes Mester alakjában választ kapott, akkor imánk egy további jelentést kap. A Mester szeretetéhez, türelméhez és végtelen kegyéhez semmi sem fogható. Szeretetéből minél több válik bennünk tudatossá, annál inkább felismerjük a saját gyengeségünket. Imánk visszatükrözi hálánkat, az a hálát, mely egyidőben saját bűneinket és korlátaink fölismerése is. Minden nappal hibáink tudatossá válnak. S ezeket a hibákat Mester lábához tesszük, átadjuk neki. Itt kezdődik az ima negyedik formája, az


4. Esdeklő ima:
bocsánatért, kegyért és könyörületért fohászkodunk, miután felismertük bűneinket. Fölismerjük, saját erőnkből sohasem érnénk el célunkat. Egyedül a Szeretet Lény kegye, könyörülete és szeretete mozgat bennünket az úton a cél felé. Hibáink és bűneink felismerése a spirituális úton döntő pont. Ettől kezdve kézen állunk, hogy egyre inkább átadjuk magunkat a Mester útmutatásainak és tanácsainak. Az ima összekötő kapocs ember és Isten között, a behatárolt és a végtelen között. Az ima benső tartama fejlődésünk során átalakul: fölébred a kívánság direkt kapcsolatba kerülni magával Istennel. Végül az adományozó fontosabbá válik az ajándékainál. (Történet: király, az általa rendezett bazár, kiállítás és a fiatal lány. …”Ha te az enyém vagy, nem tartozik-e az egész bazár is hozzám?”). Ha elérjük ezt a szintet, ahol a Teremtő fontosabbá válik, mint a teremtése, akkor máris az ima legmagasabb fokánál vagyunk, ez a


5. Meditáció: az a lépcsőfok, ahol eggyé válunk az Úrral. Ez az egyetlen út, amely egyenesen vezeti lelkünket Istenhez. Isten szeretet, tiszta szeretet és az ember rész Istenből, tehát ugyancsak szeretet.


lap teteje Ugrás a lap tetejére          

 

 

[Fõoldal]  |   Egy iskola és egy civil szervezet története  |   Lelki Egészségért Iskola
  Egyesületi programok  |   Szolgáltatások  |   1 %  |   Mecénást keresünk
Elérhetõségeink  |   Impresszum



 

Az oldalak megtekintéséhez Internet Exploler 5 vagy újabb IE5+  Netscape 6 v. újabb böngésző NS6+  Macromedia Flash 7 lejátszó v. újabb Flash7+ [ Hang [ a Háttérzenéhez ] ] szükséges.