< vissza az előző oldalra <

Jógananda - A világlélek óceánja
(részletek)

 

Megjegyzés     

"Én ő vagyok" vagy "én lélek vagyok".

Nem csupán sejti ezt hanem legbelső lényege szintén ráébredt erre az igazságra.

 

Első fejezet

2
A sprituális világ tudósa az elme erejével világosítja meg a lelket.
3
A lelkünben rejtező önvalóban
6
Ez és nem az anyagi javak hiánya az oka minden emberi szenvedésnek
9
A spirituális alapelvek kínálják a legátfogóbb gyakorlati megoldásokat.
11
Az Úrral való mély lelki közösséget hiányolja.
Önnön lelketekben nem kezditek keresni a boldogságot ?

 

Második fejezet

1
A mi hazánk a mindenütt megtalálható isteni jelenlét
3
Isten azért adott nekünk értelmet, hogy használjátok, s megfejtsétek létetek talányát.
4
Az élet igazi célja Isten megismerése
7
Önmagunkban a végtelen örömök forrására.
8
A tudat korátlan
A kozmikus energia nem más, mint az isteni akarat kivetülése.
9
Az emberben nem az Énje és a személyisége fontos, hanem az, hogy lélekként része Istennek
11
Azzal törődjetek, miként tehettek Isten kedvére
12
Az emberi élet célja Isten keresése


Harmadik fejezet

1
Minden csak tudatunk terméke.
2
Hirtelen arra ébred az asztrálvilágban, hogy mindez csapán álom volt
4
Ugyanez áll arra az álomra is, amelyet is, amelyet épp most álmodtok
7
A lét végső valósága a tudat
9
Nagy tévedés azt állítani, hogy a világot Isten teremtette, mert semmiképpen sem úgy alkotta meg, ahogyan az ács egy asztalt. Isten egyszerűen maga lett a mindenség. Anélkül hogy egy csöppet is változatott volna belső természetén, tudatának egy részét májáként, kozmikus káprázatként nyilvánította ki.
Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik. Minden létező Isten gondolatainak megnyilvánulása.
10
A kettősség törvényének bevonásával.
Egylényegű tudata magára öltötte az ellentétek- a pozitív és negatív pólus, a fény és sötétség, az öröm és bánat és még egy sereg ellentétes értelmű káprázat-álcáját.
A kozmikus rezgést Aumnak nevezzük. Ámen,Amin, Ahunavar
Figadjátok egykedvűen, amit a sors elétek vet:örömöt és bánatot, vidámságot és szomorúságot, sikert és kudarcot.
Egyedül Istennek éljetek, csak Őt szolgáljátok, Őt szeressétek.
11
Srí Jógánanda
A májá maga a Sátán, aki azon mesterkedik, hogy az anyaghoz kösse tudatunkat.


Negyedik fejezet

1
Ahogy az Én megkisebbedik,megnyugszunk és ismét elfogadjuk, hogy a világlélek részei vagyunk.
2
„Én Ő vagyok”, akkor nem kicsinyke hullám szól belőletek, hanem maga az óceán.
3
Soha ne feledkezzetek meg arról, milyen erő munkál benneteket és mindenben, amit magatok körül láttok.
4
Minél inkább megnyitjuk bensőnket az isteni jelenlét előtt, az annál nagyobb fényt és meleget sugároz életünkbe.
Büszkeségünkben és embertársaink szükségleteivel szembeni közömbösségünkben.
Sokan annyira híján vannak az életerőnek.
6
Nem sokkalta nagyszerűbb-e mindenben az Ő megnyilvánulását keresnünk.
9
Az önvalóra ébredés azt jelenti, hogy önmagunkban ismerjük fel a világlélek nagy óceánját. Ezáltal megtörik a káprázat, amely elhiteti velünk, hogy azonosak vagyunk kicsinyke Énünkkel,, mulandó testünkkel és személyiségünkkel.


Ötödik fejezet

1
Ugyanez a helyzet Istennel, meg a különböző vallások megközelítésivel- zárta példabeszédét Srí Jógánanda .- Egyetlen  Isten van, ám számos út vezet hozzá. Rengetegféleképpen lehet Őt megtapasztalni és jellemezni.
3
A vallás igazi talpköve nem a hit, hanem az ösztönös megérzés. A megérzés a lélek eszköze isten megismeréséhez. Ahhoz , hogy megértsük a vallások természetét, előbb meg kell ismernünk Istent.
4
Ne tévesszük össze a hitet a vakhittel. A hit a tapasztalásban gyökerezik, a vakhit megalapozatlan. Eleinte persze szükségünk van rá, hiszen  nélküle eszébe sem jutna senkinek, hogy Istent keresse. Ám a vakhit önmagában kevés. Amikor az emberek felfuvalkodnak hitükben, vallásuk megcsontosodik, ami útját állja a további fejlődésnek.
Azt mondom, gyakoroljátok vallásotokat, de ne higgyetek vakon a vallási dogmákban. Még a rendszeres meditáció se elégítsen ki titeket mindaddig, amíg rá nem találtok Istenre.
5
A vallás igazi őrei a szentek és mesterek, más szóval azok, akik Isten közelségében élnek. Nem elég a szent iratokat tanulmányozni, és megszerezni a teológiai doktori címet.(Ezt látva mindig azt gondolom: a tudatlanság doktora!) Sok szent bizony írástudatlan volt. Ám aki lelkében megismerte az igazságot, bármely teológusnál mélyebbre hatolt, hiszen ők csak könyvekből és száraz szellemi eszmecserékből merítik tudásukat.
„Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa”- mondta Jézus. (Mt 19,14)
7
Ezek mind különbözőképpen tanulmányozzák a világot ?
Őt igyekeznek átgyúrni saját képükre és hasonlatosságukra!
8
Jobb az olyan igazság, amelyet egyetlen szent hangoztat, mint egy milliók által vallott dogma.
Egy vallás híveinek száma nem szavatolja a tantételek igazságát. Soha ne fogadjatok el egy gondolatot pusztán azért, mert népszerű, az igazság keresésében ne a számokra figyeljetek, hanem az értékekre, így tehettek csak szert olyan megértésre, amely- Jézus tanítása szerint – felszabadítja szellemeteket.
10
A tudománynak és a vallásnak vállvetve kellene munkálkodnia. A vallástól a tudomány ösztönösséget tanulhatna: a valóságnak ez a fajta megközelítése  inkább a közvetlen élményre, mint a száraz kísérletekre épít. A vallás viszont józanságot, ésszerűséget és rugalmasságot leshetne el a tudománytól.
A hívők mindenekelőtt megtanulhatnák, hogy ellenőriznék vélekedéseiket, ahogyan a tudomány is teszi, a vallási vezetőknek arra kellene ösztönözniük követőiket, hogy saját életükben keressék meg a hitigazságok bizonyítékait, s ne elégedjenek meg mások állásaival.
11
A nekik tetszőt kiáltják ki egyedül lehetségesnek.
A szentekre ők Isten  valódi felkentjei.
14
Isteni elragadtatás
15
Jézus , a nagy vallási tanítókhoz hasonlóan, kétféle minőségben minőségben nyilvánult meg: emberként és istenként.
A Krisztus-tudat az egész teremtett világot átfogja
Hiszen az Atya és Fiú egyazon valóság két arca.
16
Buddha ezért az ember saját erőfeszítéseinek szerepét hangsúlyozta spirituális keresésben.
17
Minden kor másként jelöli ki a hangsúlyokat. Az alapigazságok ennek ellenére mindörökre változatlanok maradnak.
18

  1. Miben jelölnéd meg küldetésedet ezen a földön ? – kérdezte az egyik tanítvány.
  2. Hogy felhívjam a figyelmet az önvalóra ébredés szükségességére. Ennek eszközei a meditáció és más igazságkereső lelkek támogatása. Innen származik szervezetünk neve is : az Önvalóra Ébredtek Társasága. Arra hívattunk, hogy eredeti formájukban adjuk vissza Krisnának a jóga tudományáról szóló tanításait és az őskeresztény tanokat, Jézus gondolatait.

 


Hatodik fejezet

1
Az élőlények ugyanis nem csupán tudatosságra, de örömre is vágynak.
2
Mennyei atyánk előtt kisgyermekek módjára kell viselkednünk.
A szeretetünket, belé vetett bizalmunkat, és csak annyit kér, hogy vele együtt örvendezzünk.
Mindössze arra vágyik, hogy egyszerűen szeressük, gyermekek módjára.
4
A rossz –felelte Jógánanda- a valódi öröm hiánya. Ez szüli a rosszat, érted ?
5
Ráadásul a szívetek szárazra aszik közben.
6
A szenvedés arra emlékeztet, hogy a Föld nem az otthonunk.
7
Még a komoly külső nehézségek sem érinthetnek benneteket, ha megtanultátok, hogy mindig az önvalóban, lelketek leglényegében lakozzatok.
9
-Jézust én üdvösséggel teltnek, nem szomorúnak ismerem!
Mennyei üdvösség vár azokra, akik együtt éreznek a szűkölködő, szenvedő milliókkal.


Hetedik fejezet

1
Csakhogy az Úr a mi atyánk, mi pedig édesgyermekei vagyunk! Hogyan is ítélhetne akkor fölöttünk? Inkább mi magunk ítéljük el önmagunkat.
Az emberi viselkedés erkölcsileg ingatag mindaddig, amíg le nem horgonyozunk Istenben.
2
A bűn a mélyebb, igaz természet megtagadása- annak a végtelen az elutasítása, amely minden létező alapja.
5
„A valódi elragadtatás minden mást értelmetlenné tesz.”
6
Sohase azonosítsátok magatokat a tévedéseitekkel. Isten gyermekei vagytok. Legyetek büszkék a vele való örök kapcsolatra.
7
A legnagyobb bűn az, ha bűnösnek nevezitek magatokat. Ez a gondolat ugyanis már egymagában is utat nyit elmétekben a bűn előtt.
9
Sose tépelődjetek gyengéiteken. Gondoljatok ehelyett jótetteitekre és a világban mukáló jóságra. Győzzétek meg magatokat arról, hogy bensőtökben tökéletesek vagytok. Így majd nem feleditek, hogy isten gyermekei, halhatatlan lelkek vagytok.
11
A templomba járó keresztények gyakran sopánkodnak: „ Mindannyian bűnösek vagyunk!” (Az embernek szinte az a benyomása támad, hogy dicsekednek vétkeikkel.)
Tudjátok, különbséget kell tennünk a kereszténység és ama jelenség között, amelyet én „egyházságnak” nevezek. A kereszténység a Megváltó eredeti tanításának összessége, az „egyházság” az, amivé hívei formálták ezt a vallást. A Messiást csak egyszer feszítették keresztre, ezzel szemben gondolatai azóta is naponta kereszthalált halnak, s gyilkosaik a magukat kereszténynek nevező milliók.
      Miért is mondanátok magatokat bűnösöknek? Néha persze helyénvaló, ha szerénységből teszitek, s közben nem feledkeztek meg porszem voltotokról isten végtelen nagyságával szemben. Mégis, miért kérődznétek hibáitokon és gyengeségeitek?
      Ha egy értékes tárgy sárba esett, nyilván arra gondoltok, miközben a sárban kotorásztok. Ha csak a sár járna az eszetekben, szem elől veszítenétek fáradozásotok tényleges célját, és felhagynátok a kereséssel.
13
Ismét gyönyörködhettek önnön isteni természetének időtálló szépségében.
15
Amennyiben Istent teszitek felelőssé mindezekért
16
Közöljétek vele kerek perec : nem mi kértük, hogy megteremtsenek minket, ahogy nem kértünk a kísértésekből sem.
17
Azért nem vagyunk szabadok, mert nem érezzük magunkat annak.
22
Az ilyen emberek nem Szent Lélek ösztönzi, hanem a hatásvadászat szentségtelen szelleme!
24
Ha hibáztatok, ne bánkódjatok miatta. Hívjátok Istent bizalommal és szeretettel, s ne rejtsetek el előle semmit. Úgyis ismeri valamennyi vétketeket, sokkal jobban, mint ti magatok! Legyetek hozzá teljesen őszinték.
      Talán könnyít a szíveteken, ha úgy fordultok Istenhez, mint istenanyához, hiszen az az aspektusa színtiszta könyörület. Imádkozzatok hozzá e szavakkal : -„Istenanya, bűnösen és bűntelenül is gyermeked vagyok. Meg kell bocsátanod nekem!”
      Még a halandó anyák is ugyanúgy szeretik csínytevő gyermekeiket, mint azokat, akikkel nincs semmi baj. Néha még jobban isis, hiszen inkább rászorulnak türelmükre.
      Ne féljetek isteni anyátoktól. Énekeljétek hozzá e szívből fakadó dalt: „Fogadj öledbe, ó, anyám! Ne vess engem a halálnak kapujába!”
28
Egy cukorbeteg férfi a halálán volt. Orvosai szerint már csak három hónapja volt hátra. Ekkor úgy döntött, hogy mivel úgyis ilyen kevés ideje van a földön, Isten keresésére adja fejét.
      Fokonként ránevelte magát, hogy naponta egyre tovább meditáljon. Ezenközben szüntelenül így imádkozott:

  1. Uram, jöjj el a romba dőlt templomomba!

Eltelt három hónap, és a beteg még mindig éltben volt. Elmúlt egy év, s ő buzgón tovább imádkozott, úgyhogy végül napi tizennyolc órát töltött  meditációval.
Eltelt két év.
A harmadik év után hirtelen nagy fényesség töltötte be a beteg egész lényét, s lelke Istenhez szárnyalt. Visszatérve ebből az isteni, elragadott állapotból, azt találta, hogy a teste meggyógyult.
- Uram – imádkozott -, nem kértem, hogy meggyógyíts. Mindössze annyit kértem, hogy jöjj el hozzám.
      Az Úr hangja pedig így válaszolt:

  1. Ahol az én fényem lakozik, ott nincs helye a sötétségnek. Ekkor a szent a következő mondatot írta ujjával a homokba:

„E napon eljött az Úr az én romba dőlt templomomba, és ismét éppé tette!”


Nyolcadik fejezet

1
A gondolatok sokkal jobban befolyásolják az anyagi világot, mint azt a legtöbben vélik.
Egy erős akaraterejű és mély hittel megáldott ember akár még az évszakok rendjét is megváltoztathatja.
Ilyenképpen válik az Isten képmására alkotott ember maga is teremtővé.
Az emberi szenvedés nem annak a jele, hogy Isten haragszik az emberiségre. Inkább azt sugallja, hogy az emberiség nem ismeri fel az isteni törvényeket.
2
Minden az egyéni karma hatóképességén múlik.
Egy-egy nemzet karmáját az határozza meg, hogy a honpolgárok milyen mértékben tartják be a kozmosz törvényeit.
4
Okosabb tehát megszabadítani a világot ezektől a kártevőktől. Azonkívül- tette hozzá Jógánanda – ezek a rovarok a gonosz eszközei. Márpedig a gonoszt igenis kordában kell tartani.
5
A karma mindössze tettkövetkezményeket jelent.
A jóság minőségét szattvagunának nevezzük,
A tettre ösztökélő létminőség a radzsasz, azaz a radzsguna
A rossz guna a tamasz
„ Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki” – olvassuk a Szentírásban.(1 Móz9,6) Ez azonban nem isteni parancsolat, hanem az isteni törvény magyarázata.
E szavak értelme világos : a beteg mindenekelőtt bűneinek köszönhette betegségét.
6
Az embernek meg kell tanulnia, hogy a világtörvényhez igazítsa cselekedeteit.
„A kozmoszon eluralkodna a káosz, ha törvényei nem állnának fölötte az emberi vélekedéseknek.”
7
Néhány egyszerű szabály is elegendő. És mind közül a legfontosabb: szeressétek Istent!


Kilencedik fejezet

1
Mivel az anyagot a szellem kormányozza, amikor ismét testet ölt, csak a nyomorék lábakra futja lelke töretlenségéből, ezért születik nyomoréknak.
Hiszen jelenlegi önmagunk és körülményeink múltbeli cselekedeteink folyományai.
2
Testet öltésünknek oka és nem következménye az ego.
      Énünk asztráltestünk egyik öszetevője, amely megmarad a halál után. Testünk mindössze Énünk kivetülése az anyagi valóságba.
A tiszta vágyakkal nem ez a helyzet, például az éteri zene, szépséges tájak vagy harmonikus kapcsoltaok iránti vágy esetében.
3
A lélek maga a tökéletesség, csakhogy az asztrálvilágba Én-tudatunkat is magunkkal visszük.
Az igazi menny ezzel szemben, amelyre Jézus is gyakrabban utalt, az Istennel való egybeolvadás állapota.
Az érzelmek fölöttébb kifinomultak, és sokkal mélyebbek, mint amit földi életünkben megtapasztaltunk.
Akiket viszont a megvilágosodás vágya hajt, hamarabb visszatérnek a földre, hogy bolygónkon folytassák spirituális tökéletesedésüket.
Az asztrálvilág is csak egy újabb fátyol
6
Csak úgy lelhetünk rá a szabadságra, ha lecsillapítjuk az érzések hullámait, és mélységes belső nyugalom, szeretetteljes öröm tölti be lényünket.

 

Tizedik fejezet

1
Márpedig minden vágynak be kell teljesülnie, minden cselekedetnek meg kell valósulnia.
A legcsekélyebb energia is, amelyet kifejtünk, végül visszaáramlik hozzánk.
A niskáma karma, a vágytalan cselekvés
„Uram, én csak eszköz vagyok a kezedben.”
2

  1. Ha vágytalan vagyok, nem veszítem-e el ezzel minden ösztönző erőmet, nem válok-e valamiféle automatává? –kérdezte a gyülekezet egyik tagja.
  2. Sokan tartanak ettől- felelte Jógánanda –Úgy hiszik, többé nem érdekli majd őket az élet. Pedig pontosan az ellenkezője következik be: végtelenül izgalmasnak találják majd a világot.

Gondoljatok a vágy ellentettjére: a félelemre, a szorongásra, a jövőtől való rettegésre és a múlt siratására.
A nem-kötődés ezzel szemben nem múló belső szabadsággal és boldogsággal ajándékoz meg. Aki örülni tud a pillanatnak, az Isten embere.
A vágytalanság nem foszt meg senkit a késztetéseitől. Szó sincs erről! Minél közelebb éltek Istenhez, annál mélyebb örömmel tölt el benneteket, hogy neki szolgálhattok.
4
Nem arra kérlek, hogy küzdd le a káprázatot, csak arra, hogy állj ellen neki.
5
A rossz karmikus hajlamokat nem úgy győzhetjük le, hogy rájuk összpontosítunk, hanem úgy, hogy velünk ellentétes jó hajlamokat fejlesztünk ki magunkban.
6
Rendezkedjetek be az önvalóban. Azután vonuljatok vissza ismét az önvalóba.
8
A külső körülmények mindig semlegesek. Csupán a hozzá való viszonyulásunk ébreszt örömöt vagy bánatot.
Dolgozzatok önmagatokon, figyeljetek oda, hogyan reagáltok a külső változásokra. Ez a jóga lényege: lecsendesíteni az érzések hullámait. Legyetek mindig boldogok bensőtökben, hisz a külső körülményeket sohasem tudjátok úgy átformálni, hogy maradéktalanul kedvetekre legyenek.
Önmagatokat változtassátok meg.
11
Jóganánda egyszer így szólt egy kétségek közt vergődő tanítványához:

  1. Jelenleg az a dolgod, hogy közel kerülj Istenhez. A ledolgozandó karmád miatt ne fájjon a fejed. Hagyd ezt Istenre. Először semmisítsd meg magadban a karmikus kötődéseket, mert ezek fűzned az Énedhez, ha egyszer az Én egybeolvadt Istennel, tetteid többé nem hullnak vissza a fejedre. Inkább olyanok lesznek,mintha vízre írnál: nem hagynak nyomot az elmében. Amennyiben Éned többé nem vesz részt cselekedeteiben, képes leszel arra, hogy elvágd a káprázat gordiuszi csomóját. Ez a dzsivanmukta állapota, a világban lakozók belső szabadsága. Tedd magad szabaddá bensődben, s többé egyetlen tetted sem lesz rád hatással.

12
            Először mély meditációval és azzal, hogy egyedül Istennek élsz, csillapítsd le a gondolat és a vágy ama hullámait, amelyek jelened valóságát alkotják. Amennyiben sikerül megvalósítanod ezt a benső nyugalmat, dolgozni kezdhetsz azon, hogy azokat a távoli hullámokat is lecsendesítsd, amelyek ellentmondanak belső igazságodnak.
            A tudatfölötti végül mindent valódi lényegében mutat meg. A dzsivanmukta látomásai egyetlen meditáció alatt semlegesíthetik egy egész megtestesülés karmáját. Aki ezen a fejlettségi szinten újjászületik, egyszerre több testbe költözik, hogy minél gyorsabban ledolgozhassa az elmúlt életek karmáját. Aki az összes karmáját ledolgozza, sziddhává, azaz paramuktává, tökéletes lénnyé válik. Ha egy ilyen megszabadult lélek újra testet ölt valaha is, azt csak az emberiség érdekében teszi, nem saját karmikus késztetéseitől vezérelve. Ők az avatárák, a földre alászállt mesterek, akik személyében Isten születik a világba.
            Mindenekelőtt Istenhez kell eljutnotok. Ha egyszer behozzátok az Ő fényességét tudatotok gyéren megvilágított szobácskájába, szellemi sötétségetek egyszer és mindenkorra elenyészik.
13
Értsétek meg, hogy mindig, minden dologban Isten áll a történések mögött. Ennek belátásához belső alázat szükséges, nem álszerénység, amelyet oly sok tanítvány tanúsít, csak hogy elképesszen másokat.
Hasonlóképpen mindig istenkövetőnek éreznie kell, hogy Isten cselekszik általa.
14
Jussatok el Istenhez, és meglátjátok, egy csapásra semmivé foszlanak a tudatotok talajába ágyazódott gondok.
Ha azonban visszatértek Istenhez, minden vágyatok az Ő üdvösségében válik majd valóra.
21
Bizonyos nemesfémek és a legalább kétkarátos hibátlan drágakövek olyan asztrális fényt bocsátanak ki magukból, amely hathatósan megvéd a káros befolyások ellen.


Tizenegyedik fejezet

1
Így dorgálta-e Jézus híveit: „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! – ha nem teszitek meg, amit mondok.” (Lk 6,46)
A megváltás  személyes ügy, minden egyes lélek és Isten személyes ügye. Külön-külön kell szeretnetek Istent.
Tény és való, hogy embertársaitok segíthetnek erőfeszítéseitekben. Ám az is igaz, hogy egyedül az isteni kegyelem hozhatja el a megváltást. Ugyanakkor önnön őszinte erőfeszítéseitekre is szükség van. Jelentős személyes buzgólkodás nélkül sohasem lesz részetek a megváltásban.
2
Isten nem személyes lény!
Saját képükre formálják Istent ahelyett, hogy mély meditációban kiderítenék, mi módon teremtették az Ő képére és hasonlatosságára.
Hálásan fogadja hívei szeretetét, ám ennek a szeretetnek is személytelennek, önnös érdekektől mentesnek kell lennie.
4
Isten a tettekre figyel, nem pedig a szavakra.
Ne képzeljétek azonban, hogy kicsalhatjátok a kegyelmét. Egyedül őszinte szeretetetekkel győzhetitek meg.
Minél inkább megnyitjuk a lelkünket Isten kegyelme előtt, annál bőségesebben árad ki ránk. Ám nem kívülről hárul a fejünkre, hanem önnön magasabb valóságunk munkálkodása által. Minél tudatosabb a lelkünk, és minél kevésbé az Énben lakozunk, annál nagyobb a ránk sugárzó isteni kegyelem.
5
Siker azonban csak annyiban koronázza majd erőfeszítéseinket, amennyiben rájönnek, hogy valójában nem ők maguk cselekszenek véges értelmükkel, hanem Isten vezérli és ösztönzi tetteiket.
Minél jobban ráhangolódtok a cselekvésben az Ő végtelen akaratának megnyilvánulásaira, az isteni mindenhatóság áldásai annál jobban megerősítenek minden cselekedetetekben.
6
Imádkozz a Úrhoz a következő szavakkal: „Uram, igen, használom értelmemet és akaratomat, s megteszem, amit meg kell tennem, kérlek azonban, tereld jó útra értelmemet, akaratomat és buzgalmamat minden ténykedésemben.”
7
Isten nem mindig úgy hallgatja meg az imákat, ahogyan azt a földi halandók véges értelmükkel képzelik. Ugyanakkor, ha nem inog meg a hitetek Őbenne, sokkal többet ad, mint amire számítottatok.
8
Isten személyes megtapasztalása szolgál legfőbb bizonyíték gyanánt.
Ha viszont valaki megtapasztalja a magasabb rendű valóságokat, már hinni fog bennük.
Támaszkodjatok eddigi tapasztalataitokra. Ne maradjon a vallás puszta elmélet a számotokra.
„Arról beszélünk, amit tudunk”
„Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki.”
9
A hit azt jelenti, hogy kiterjesztitek ösztönös megérzéseteket Isten belső jelenlétéről, s világképeteket nem elsősorban az ész határozza meg.
10
Számíthatnak az isteni gondviselésre, de az önök józan mérlegelésére is szükség van.
12
A hitet művelni kell, nem terem meg magától. Ha levetitek magatokat egy hegycsúcsról, arra várva, hogy Isten megvédelmezzen benneteket, előre figyelmeztetlek benneteket, hogy pórul jártok. Az Úr elvárja tőletek, hogy a józan eszetekre hagyatkozzatok.
Bizonyára gondot visel rátok, ha ti is kitesztek magatokért, ésszerűen jártok el, s a többit az Ő döntésére bízzátok. A hitet ugyanakkor meg kell öntözgetnie a belső tapasztalásnak, akár egy növényt. Minél többször megtapasztaljátok az isteni gondviselés erejét, annál jobban támaszkodtok majd a Mindenhatóra- nem fanatikusan, hanem a természet és az Ő törvényeivel egybehangzóan.
13
A hit és az életetekre áradó isteni kegyelem mértéke attól függ, hogy milyen mélyen ébredtek rá az önvalóra.
Csak azok előtt nyílnak meg, akik egyedüli valóságként élik meg Isten jelenlétét.
14
Helyes gondolkodáson azt értem,hogy feltétel nélkül szeretjük Istent. Az alkalmas hely bennünk magunkban rejtőzik. A megfelelő eszközök a csönd és a mély meditáció.
Az istenkeresőnek Isten útjain kell járnia.

 

Tizenkettedik fejezet

1

  1. Mi a jóga ?- tette fel kérdést egy látogató.
  2. A jóga egyesülést jelent. Az angol yoke, "iga,járom" szóval áll kapcsolatban. Azt fejezi ki, hogy egyesülünk Istennel, azaz szűkös, önös Énünk egybeforr az isteni önvalóval, a végtelen világlélekkel.

A legtöbb nyugati ember és még Indiában is sokan összekeverik a jógát a hatha-jógával, amely a testtartások jógája. Pedig a jóga mindenekelőtt spirituális foglalatosság.
A jóga nem vallási rendszer. Számításba veszi a test és elme kölcsönhatásait, s összhangba hozza ezek működését.
A jóga magasabb rendű tanításai túllépnek a technikákon.
Miként hozhatja összhangba saját tudatát az isteni tudattal, sőt ezen túlmenően, tudata miképpen olvadhat bele a végtelenbe.
A maguk útját járva fedezték fel a jóga tanításaival egybehangzó spirituális léttörvényeket.
Nagy titkot fedeztek fel, rájöttek, hogy a szív érzéseit az istenfélő embernek az agy felé kell terelnie ahelyett, hogy nyughatatlanságában szétforgácsolná azokat.
A légzés visszatartásának rejtelmeit.
Megízlelték a némelyikük által misztikus házasságnak nevezett lélekállapotot, amelyben a lélek egybeforr Istennel.
3
A hívőkre leselkedő egyik nagy veszély a túlzott érzelmesség.
A csendben Ő társalkodik a lélekkel.
A lelketekben felhangzó feleletre? Ez a figyelmes fülelés a meditáció, amely fogékonnyá teszi bensőtöket Isten halk közlései iránt.
4
Ügyeljetek arra, hogy az istenszeretet soha ne váljék külső mutatvánnyá.
Az istenszeretetnek befelé kell irányulnia.
5

  1. Miért van szükség összpontosításra?
  2. Ez mindennek a kulcsa.

7
Ha egyszer meggyőzted önmagadat, hogy valóban találkozni kívánsz Istennel benső csöndedben, már gyerekjáték lesz nyugton maradnod, és mély meditációba merülnöd.

 

Tizenharmadik fejezet

1
A vallások változatlan lényege, magva az önvalóra ébredés.
Hogyan teljesíthetnétek ki magatokat Isten gyermekeiként.
2
Egyszer lefordítottam a gurum, Srí Juktésvara kedvenc szenténekét, amelynek két sora a következőképpen hangzik: „ a pránájama lesz a vallásod, a pránájama hozza el megváltásod.”
      A pránájama a testi energiákat szabályozza, s felfelé tereli ezeket a gerincoszlopon az agy és a két szemöldök közt helyet foglaló Krisztus-középpont felé. Egyedül aez az út vezet el a megvilágosodáshoz, nem pedig a vallási dogmák és tantételek. Isten egyszerűen így alkotott meg bennünket.
      A tudat az agy- és a gerincvelő működése révén születik meg a testben. Amikor a petesejt és a hím ivarsejt egyesüléséből létrejön a fizikai test, ez a medulla oblongatánál, a nyűltagynál következik be. Az életerő aztán átlép a medullából az agyba, végigáramlik a gerincvelőn, s behatol a perifériás idegrendszerbe, innen az izmokba stb.: így keletkezik a test.
      Aki ki akar lépni a testéből, annak ezt a folyamatot kell megfordítania. A dolog legfőbb nehézsége abban rejlik, hogy születéskor az életerő már az élet folytatásához szükséges módon működik, s ezért törvényszerűen kifelé, az érzékek és az általuk feltérképezett külső környezet felé irányul. Ezért képzeljük azt, hogy a világ a tulajdonunk, amelyet érzékeink közvetítésével élvezhetünk.
      Ennek ellenére egyetlen tőlünk független létezőt sem ismerhetünk meg, csak az érzékek szűrőjén keresztül, amelyek a külső ingereket az agyhoz továbbítják. Megpróbálhatjuk persze kitágítani világképünket, tanulhatunk, vagy éppen átadhatjuk magunkat az érzéki örömöknek. Tehetünk bármit, be vagyunk zárva az érzékek börtönébe. Mindaddig ez a helyzet, amíg az életerő a test foglya.
      Mégis van kiút, amelynek módja az , hogy az életerő egybeolvad a kozmikus energiával, az egyéni tudat a végtelenség tudatával. Evégett vissza kell vonnunk az életerőt az érzékekből, s a gerincvelőbe gyűjtenünk, innen felvezetnünk az agyba, majd tovább a szemöldökök közötti Krisztus-központba.
      Az Én székhelye a medulla obloganta. Nem más ez, mint az önvaló ellenpólusa. A pozitív pólus a Krisztus-központban található. Ha erre, harmadik szemünkre, a spirituális látás centrumára összpontosítunk, az Énem túlra, a végtelenbe küldjük tudatunkat.
      A végtelen országútja a gerincoszlop. Testetek Isten temploma, önmagatokban kell felfedeznetek az Urat ! elzarándokolhattok a legkülönbözőbb szent helyekre, végrehajthatjátok a legkülönbözőbb szertartásokat, a végső zarándokút a lélek mélységibe vezet. S a mindenek felett való vallási szertartás az lesz, amikor felajánljátok életerőtöket az Istennel való belső közösség oltárán.
      Jézus is erről beszélt, amikor azt mondta: „ Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem.” (Jn 2,19) A Biblia még hozzáteszi: „ő saját teste templomáról beszélt” (Jn 2,21)
      Ez tehát a krijá-jóga útja.*
4
Én az ajtót mutatnám meg neked.
Egy hét
5
Természetesen az általam javasolt módon kellene jógázniuk.

 

Tizennegyedik fejezet

1
Az erős egyéniségek
Egyedül ők alkalmasak arra, hogy az önvalóra ébredés útjára lépjenek.
Az emberek összetévesztik az önvalóra ébredés fogalmát az emberi személyiés kiteljesítésével.
Egyedül a tapasztalat számít.
A végtelen szülötteinek nevezhetjük magunkat.
Amíg végül rendületlenül nem álltok a világomlások közepette.
4
Az Én börtönébe zártak gyakorta úgy tekintenek a gurura, mit aki személyes szabadságukat fenyegeti.
Aki elfogadja egy guru segítségét, nem terheket vesz a vállára!
A gurut nem kell keresnünk, Isten elküldi őt hozzánk, vagy elvezérel hozzá, amennyiben lélekben erre felkészültünk.
9

  1. Gyakran ég és föld választja el azt, ami valóban áll a Szentírásban, attól, amit belemagyaráznak!

 A guru maga eleven szent irat.
Bölcsességük egyazon forrásból táplálkozik.
Ugyancsak megváltoztatták bizonyos kitételek jelentését, kivált azokét, amelyek az átlagnál mélyebb felismerésekből születtek.
Pedig az egyik legnagyobb szent szövegről van szó.
„Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek”
A guru nem csupán kiokosítja és vezeti tanítványát, hanem spirituális erőt is ad neki.

 

Tizenötödik fejezet

1
Hajoljatok meg a guru által közvetített isteni akarat előtt, éspedig szabad akaratotokból, örömmel és értelmesen.
Meg nem világosított elme ítéleteit rokon- és ellenszenvek, régi szokások és megrögzött szemléletkódok teszik részrehajlóvá.
2
Egyedül Isten akaratának szenteli magát.
Rövidesen Isten közelében tudhatjátok magatokat.
4
Az isteni belátás alapja az ösztönös hit, nem pedig a logikus okfejtés.
9
Nem kitartásuk, hanem istenszeretetünk okán
10
Hogyan szerethetnétek még mélyebben Istent.
11
Ha megérinthetem a lelketeket, a tudatotokat.
12
Krisztus-központ
„Vigyél engem Isten elé!”
13
Ha a guru istenképének vonzáskörébe kerültök, eléritek az önvalóra ébredés fent jellemzett állapotát.
Legbelül, a lelkünkben mégis egyek vagyunk.
14
A hűség Isten legfontosabb törvénye, amiként az árulás is a legnagyobb bűn ellene.
16
A jó barátok léte nélkülözhetetlen a spirituális fejlődéshez.
17

  1. Mindig közel leszek azokhoz, akik a közelünkben éreznek.

 

Tizenhetedik fejezet

1
Szűkös kis Énje helyett az önvaló végtelenségével azonosuljon.
2
Hitünk fagya
Égi atyaként máskor meg istenanyaként vagy számtalan
4
A vallás célja nem az, hogy pontosan meghatározzuk Isten mibenlétét, hanem hogy a vele való belső társalkodásra ösztönözzük az embereket, arra, hogy megtapasztaljátok Őt a lélek belsőcsöndjében.
Buddha hallgatott, hogy ezzel is leszoktassa a népet az Istentől való passzív függésről.
6
Ezek az istenalakok mintegy láthatóvá és felfoghatóvá teszik Isten elvont tulajdonságait.
Mélyen áhítják, hogy kiléphessenek a kozmikus színjátékból, a bennük lakozó önvalóban találják meg, és imádják az Istent.
7

  1. Gondot okoz Istent magam elé képzelnem- panaszkodott az New Thought (Új Gondolat) elnevezésű szekta egyik követője. -

 Végtelen értelmű lények gondolom Őt, aki az isteni Vagyok és a létezés kozmikus alapja gyanánt lakozik bennem. Mindez talán nagyon elvontnak tűnhet! Ám az Úrral való kapcsolat színtiszta szeretet. Hogyan kerüljek én vele ilyen kapcsolatba:

  1. Az első lépés az- felelte a Mester -, hogy lásd be, Ő nem igényli a meghatározást. Mindössze szeretetre van szüksége.
  2. Tisztelhetnéd talán a végtelent istenanyaként is – javasolta később.
  3. Kitűnő ötlet! – kiáltotta a látogató. – Csak hát van ennek valami igazságtartalma ?
  4. De még mennyire! – felelte Srí Jóganánda mély meggyőződéssel. – Az emberi kapcsolatok is visszatükrözik az isteni szeretetet. Olyan ez a szeretet, mit a napfény, amelynek sugarai számtalan üvegszilánkon szikráznak fel.

A végtelen olyan, mint az összes anya fölött álló Nagy Anya vagy az apák fölött álló Nagy Atya. Örök, hű barátunk Ő, aki felülemelkedik a földi barátságokon. Ő az örök kedves, aki több bármelyik halandó szeretőnél. Ő a mindenünk, és látjátok, nem is lehet más, hisz mindennek a foglalata egy személyben.
      Ő viseli  gondunkat a szülői gondoskodáson keresztül, Ő védelmezés támogat bennünket. Barátaink révén megmutatja, hogy a szeretet mindig kölcsönös, ám egyúttal szabad osztozás is gondokon és örömökön, s a legcsekélyebb kényszer is távol áll tőle. Szerelmesünk személyében megtanít az isteni szeretet önzetlen és szenvedélyes hevére. Gyermekeink közvetítésével megérteti, milyen becses a szeretet, amelyet védeni-óvni kell az ártalmas hatásoktól, és teljes odaadással kell ápolgatni.
      Isten számtalan alakban látogathatja meg az embert. Valamennyi megjelenési formájában az a törekvése, hogy ízelítőt adjon lényének végtelenségéből. A lecke fel van adva minden nyitott szívű és elméjű halandónak.
      Nem arról van tehát szó, hogy az Úr azt követelné tőletek, tagadjátok meg emberi mivoltotokat. Inkább azt várja el, hogy megtisztítsátok, megnemesítsétek emberségeteket, kiterjesszétek a szívetekben lakozó szeretetet, hogy többé ne legyen rabja az Én kötődéseinek.
      Ennek fényében tehát természetes, hogy a hívek emberalakban, istenanyaként vagy égi apaként imádják őt.
      Magam a Nagy Anyát tisztelem, mivel közelebb érzem őt magamhoz, mint az Atyát. Isten atya-aspektusa lényének azt a részét képviseli, amely eltávolodik a teremtésről. Az Anya maga a teremtés. Hiszen az emberi világban is az szokás, hogy inkább az apa, mint az anya inti meg a hibázó gyermekeit. Egy anya mindig megbocsát.
      Imádkozzatok hát az istenanyához. Szóljatok hozzá úgy, mint egy gyermek: „Istenanya, tied vagyok, akkor is, ha vétkezem, és akkor is, ha jó úton járok. Muszáj kiszabadítanod ebből a káprázatból!” Mikor egy hívő szívét kitárva így fohászkodik hozzá, az istenanya mindig együttérzéssel válaszol.
       A szó legelvontabb értelmében Isten természetesen egyik olyan alakjával sem azonos, amelyet tisztelünk. Mégis célszerű emberi fogalmakkal elmélyítenünk iránta érzett odaadásunkat.
      A hívő feltétlen odaadását Isten szeretettel viszonozza. A szeretetnek ez a magasiskolája tökéletes egybeolvadást feltételez. A jógi ebben az állapotban jön rá a mindenek felett való igazságra:
„Én Az vagyok.”
9
Nehogy leragadjatok a formánál.
„Ha valóban csakis engem akarsz, nem pedig az ajándékaimat, akkor gyere. Légy velem mindörökre végtelen ölemben.”
10
Az Isten iránti odaadást nem szabad összetéveszteni az érzelmességgel.
12
Isten nyolcféle aspektusában tapasztalhatjuk meg, jelesül: mint fényt, hangot, békét, nyugalmat, szeretetet, örömöt, bölcsességet és erőt.
A nyugalom szintén Isten egyik arca. Ez az aspektusa mozgékonyabb és erőteljesebb, mint a béke. A nyugalom erőt ad a hívőknek, hogy minden akadályt leküzdjenek az életükben. Hétköznapi tapasztalatainkból tudjuk, hogy aki soha nem veszíti el a fejét, az úgyszólván legyőzhetetlen.
A bölcsesség ösztönös belátás, nem függ össze az értelemmel.
13
      Ne legyetek merevek Istennel szemben. Ugrathatjátok is, ha úgy tetszik. Pirítsatok rá, ha a helyzet úgy hozza, ám mindig csak szerető szavakkal. Jusson eszetekbe, egyek vagytok. Lelkéből lelkedzett magzatok vagytok, közelebb áll hozzátok, mint saját gondolataitok, amellyel róla elmélkedtek.

 

Tizenhetedik fejezet

1
Az ima szívből kell, hogy fakadjon. Mondjátok ki bátran az érzéseiteket, ne úgy szóljatok Istenhez, ahogy elképzelésetek szerint elvárja tőletek. Legyetek hozzá teljesen őszinték! Úgyis ismeri minden gondolatotokat. A szívből fakadó ima erővel tölti fel, a megfelelő mederbe tereli és Isten felé fordítja a gondolatot. Őszinteség nélkül elmarad ez az összpontosítás. Ha nem éreztek semmit Isten iránt, szóljatok így hozzá: „Uram, segíts nekem, hogy szerethesselek!”
Ha szíveteket nyugtalan vágyak töltik be, imádkozzatok a következő szavakkal :
„Uram, látod, ezek és ezek a vágyaim, ennek ellenére Te vagy az, akit a legjobban akarok. Segíts nekem hogy korlátaimon átlépve beolvadhassak isteni békéd nagy óceánjába.”
Semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki földi javakat kér Istentől. Szebb azonban, ha azt kívánjuk, hogy legyen meg az Ő akarata. A Mindenható úgyis ismeri minden óhajunkat, és sokkal többet tesz értünk, mint mi önmagunkért. Mindenekelőtt azonban önmagáért, szeretete elnyeléséért keressétek Őt. Imádkozzatok hozzá ekképpen : „Atyám, fedd fel arcodat!”
Ha ezzel az őszinte vágyódással szóltok hozzá, mindig veletek marad.
2
Sose alázkodjatok meg előtte koldusként!*
3
Imádkozzatok a következő szavakkal: „ Végtelenül drága kedvesen, tudom, hogy közelebb állsz hozzám, mint kimondott szavaim ; közelebb mint akár legbensőbb gondolataim. Engedd meg, hogy nyughatatlan érzéseim mögött ott érezzem gondoskodásodat és szeretetedet.
Engedd, hogy ott érezzem tudatom mögött a Te megtartó és jóravezérlő tudatodat.
Engedd, hogy irántad érzett szeretetem mögött egyre jobban megérezzem a Te szeretetedet: „ Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.” (Mt 21,22)
Ha szüntelenül így fohászkodtok hozzá szívetek minden őszinteségével, hirtelen nagy öröm járja át majd a lelkedet, mert megérzitek az Ő jelenlétét. Ekkor kitörő örömmel tudni fogjátok, hogy Isten veletek van, és hogy egy veletek.
5
A kozmikus kedvessel való egyesülés az elképzelhető legnagyszerűbb élmény.
7
Nagyon kell áhítoznunk utána, különben soha nem jelenik meg előttünk.
8
A spirituális felismerések értékét mindig lecsökkenti, amennyiben kifelé is megnyilvánulunk.
9
Istennek nincs szüksége a mi dicséretünkre. A szeretetünkre tart számot.
10
Köszönjétek meg inkább a szeretetét – felelte a mester.

 

Tizennyolcadik fejezet

1
A lélek szeret meditálni, hiszen a világszellemmel való kapcsolat szüntelen örömök forrása.
Ha ennek ellenére belső ellenállást tapasztaltok meditáció során, jusson eszetekbe, hogy ez az ellenállás az Éntől származik, nem pedig a lélektől.
2
Azok a hívek találnak rá Istenre, akik a legkevesebben keresik. „Most, ebben a pillanatban mély meditációba merülök!”
3
Istent rettentően nehéz elérni.
4
Jobb rövid ideig mély meditációba merülni, mint órákig meditálni zilált gondolatokkal.
Kezdetben ezért ne kényszerítsétek magatokat hosszú meditációra, próbálkozzatok inkább mélyebb, de rövidebb ülésekkel. Aztán, ahogy hozzászoktok az elmélyüléshez, a meditáció idejét is fokozatosan megnövelhetitek.
6
Az álom idején a tudattalan veszi át az irányítást.
Amikor a tudat visszahúzódik a tudatfölöttibe.
10
Öntözgessétek gondosan mindennap imákkal és jócselekedetekkel. Gyomláljátok ki elmétekből a levertség, kételyek és határozatlanság dudváit.
11

  1. Miért nincsenek nekem olyan látomásaim, mint neked, Mester ?- kérdezte egy önmagával elégedetlen tanítvány.
  2. Az lehet az oka, hogy a karmád zavaró hullámokat kelt a tudatod mélyén. Ha egyszer ledolgoztad, belső látásod is kitisztul.

12
Ahol véget ér a mozgás,ott kezdődik Isten.
13
A nyugodt ellazulást hangsúlyozni.
16
A végtelen gyermekei.
19
A belső csend elmélyülésétől.
20
Összpontosítsatok a szemöldökök közti területre. Mély belső összpontosítás során felfedezzétek.
21
A hajlott gerinc a felébredés legfőbb ellensége. Mindig húzzátok ki magatokat, ha meditáltok, ily módon az életerő akadálytalanul áramolhat végig a gerincoszlop mentén. A következő lépés az, hogy összpontosítsatok a két szemöldök közt található Krisztus-központra. Minél mélyebben koncentráltok, Énetek annál jobban feloldódik a tudatfölöttiben.
24
De a lélek belső hangjaira is fülelni.
25
Merülj el e jelenlét élvezetében.

 

Tizenkilencedik fejezet

1
Éljetek átutazó vándorként e földön. Isten az élet örömein túlról hív benneteket, meg a szenvedésen túlról amely az élvezet ikertestvére.
2
Gondoljatok mindig arra, hogy valójában senkihez sem tartoztok, és senki sem tartozik tihozzátok. Isten ugyanis akkor is megért minket, amikor mindenki más félreért.
3
Az emberek szemébe nézve lássátok meg Istent, aki az ő tudatukon keresztül érint meg benneteket.
4
Szemléljétek három lépéstávolságból, bármi is történik veletek. Így fokozatosan elszakadtok ettől az álomvilágtól, és tudatára ébredtek, hogy az Álmodóhoz tartoztok.
5
Közönyösen szemlélni saját érzéseiteket.
6
Felfelé, az Úr felé irányítani ezt a szeretetet.
7
Mindig azt kell éreznie, hogy egyetlen igazi kedvese Isten, egyedül ő trónol minden emberi szív templomában. A világról való lemondás mindenekelőtt nem-kötődést jelent. Nem a külső életvitel számít, hanem a belső élet mikéntje.
9
Ha azt szeretnéd, hogy Isten vezéreljen utadon, ne tékozold idődet céltalan fecsegésre. A lélek oltára a csönd.
10
A másokkal együtt töltött idő során vigadjatok velünk teljes szívből. Amikor azonban magatokra maradtok, egyedül Istennel törődjetek. Fordítsatok rá egyre több időt.
11
A nagyság ára az elvonulás.
15
Ha szabadjára engedjük érzéseinket a külső körülmények hullámverésében, soha nem érjük el azt a belső nyugalmat, amely a spirituális fejlődés előfeltétele. Óvakodjatok ezért az érzelmi reakciótól. Lépjetek túl a rokon- és ellenszenveken. Hasznos életszabály, amely sok megpróbáltatáson átsegíthet benneteket, hogy bárhogy forduljanak is a körülmények, ti maradjatok higgadtak és vidámak.
16
Ha hibát találtok másokban, és ez zavar benneteket, gondoljatok arra, hogy ez a ti mulasztásotok. Amikor ugyanis minden rendben van a lelketekben, az egész teremtést rendjén valónak, hisz valamennyi jelenség Istennek egy részecskéje. Ekkor mindent úgy fogadtok el, ahogyan van, ítélkezés nélkül, és testvéri együttérzéssel tekintetek mindenkire, akármilyen botorul cselekszik is.
18
Különben is másokhoz fűző viszonyunk elárulja és beszabályozza tudatunk állapotát.
20
Az emberek ugyanis jobbára megalapozatlanul dicsérnek bírálnak másokat.
21
Jógánanda így szólt egyik tanítványához, aki spirituális kételyekkel birkózott.

  1. Ne az észre támaszkodj, a sátán ezáltal csal lépre. Az ész olyan, akár egy sima kardpenge, ha nem forgatod mesteri kézzel, megsebezheted vele magad.

Elég egyetlen elvétett mozdulat, és az ellenfél helyett önmagadba vágsz. Amikor kétely férkőzik az agyadba, vesd ki tudatodból. Fojtsd el az Isten nevében végzett buzgólkodásban. Vedd észre, hogy ez csupán a sátán kísértése. Krisna így fedte a kétség kínozta Ardzsunát, a bhagavad-gitában:

Honnét e csüggedés benned,
Midőn sarkadban a veszély?
Szégyen rád, nem vezet menybe
E méltatlan viselkedés

 

   22
Mindenekelőtt saját tapasztalataik alapján hoznak ítéletet.
Ez a hozzáállás vezet el az igazsághoz.
23

  1. A gondolatoknak megvan az a képessége, hogy teste öltsenek. Vigyázz, nehogy félelmeiddel olyan helyzetet teremts, amelytől tartasz.

Gondolatainak ereje materializálódjon.
26
Éljetek mindig abban a tudatban, hogy hozzá tartoztok.
      Tartsátok meg a 3 lépés távolságot lélekben, s rövidesen rájöttök, milyen jelentéktelen ama hatalmas létigazságokhoz lépest, amelyek a végtelenből hívogatnak benneteket.

 

Huszadik fejezet

1
Amint az elme befelé fordul, és nem azonosul többé sem a földi porhüvellyel, sem a világgal.
A fiú a mennyben és az Atya tükörképe.
A kozmikus tudatban e szerint Krisztus a teremtésen  túli Atyaisten tudatát tükrözi a teremtett világban.
Jézus nagy mester volt, aki elérte a krisztus-tudatot. Bárki, aki a nyomdokaiba ér, méltán nevezheti magát Krisztusnak, hiszen sikerült feloldania énjét a végtelen tudatban.
Az önvalóra ébredés annak felismerése, hogy igazi önmagunk nem az Én, hanem Isten, a világlélek hatalmas óceánja, amely egy röpke időre létrehozta azokat a kicsinyke hullámokat, amelyeket jelenleg önmagunknak vélünk.
2

  1. Olvastam, hogy a keresztény Szentháromság megegyezik Brahma, Visnu és Siva Istenhármasságával -  jegyezte meg egyszer egy összehasonlító vallástörténettel foglalkozó diák.
  2. Igaz ez?
  3. Nem – felelte Paramhansza Jógánanda.
  4. Brahmá, Visnu és Síva az Aum, azaz a mindenséget teremtő, megörző és leromboló rezgés három aspektusát testesíti meg. Brhamá ezért Teremtő, Visnu  Megörző és Síva Romboló

Az Aumot gyakorta írják ÓM-nak  az angolban, noha hárombetűs változata a helyes. Az első betű az Á a teremtő rezgést képviseli; az U a megőrző vibrálást végül a harmadik betű az M a rombolás rezgése, amely visszaoldja a teremtést a végtelen csöndbe.
Angolul írják tehát az Aumot ÓM-nak, mivel a z angol O kettős hangzó, s mert a legtöbben az Aum Á-ját elnyújtják, mint például a „car” szóban. Ez tévedés, a helyes kiejtés az ÓM.
            Az Aumot rendszerint háromszor kántáljuk el, emlékeztetőül három aspektusára. Az első változatot magasan énekeljük, s a másodikat és a harmadikat rendre egyre mélyebben. Ez tehát a kozmikus hang vibrálásának háromféle módozata. Brahmát a teremtő rezgést magas hangon kántáljuk, Visnut, a megőrző vibrálást valamivel mélyebben, végül Sivát, a mindent magába oldó rezgést a legmélyebben.
            A Szentháromságnak megfelelő hindu istenhármasság az Aum-Tat-Szat. Ebből az Aum a Szentlélek; a Tat a Kutasa-Kaitanja, azaz a Krisztus-tudat; végül a Szat Isten Atya-aspektusa, rezgéseken túli világlélek. A Szat jelentése "létezés". Szvámi Sankarácsárja szaccsidánandának nevezte az utóbbit, amely az én tolmácsolásomban örökkön létező, örökkön tudatos, örökkön megújuló üdvösség.
3

  1. Akkor, ha elérte a Krisztus-tudatot –

4
Az emberi elme ugyanilyen nehezen látja be, hogy szabadságra született, a mindenütt jelenvaló világlélek részeként.

 

5

  1. Mi a szamádhi ? – kérdezte egy látogató. – Sokat olvastam róla, de attól tartok, nem értem tisztán e fogalom jelentését.
  2. A szamádhi annak felismerése, hogy jóval többek vagyunk mulandó porhüvelyeknél – felelte Jógánanda. – a felismerésen nem értelmi belátást értek. Az efféle felismerések mondvacsináltak. Arra a tudatállapotra gondolok, amelyben bármely körülmények között tudatára ébredünk önmagunknak.

A minap megkérdeztem valakitől:
- Ugye, savanyú a szád íze ?
- Honnan tudtad ? – álmélkodott.
- Onnan, hogy legalább annyira a te testedben lakozom, mint a sajátomban – mondtam. – A szamádhi állapotában a távolban folyó eseményeket is észleljük, mivel számunkra már nem tünnek távolinak. Tudatunk ráhangolódik a mindenütt jelenlévő istenségre. Saját testünket végtelen valóságunkvégtelenül parányi részének tekintjük.
A szamádhinak két fokozata van. Az elsőben a tudat egybeolvad a végtelennel a meditáció során. A jógi nem maradhat meg ebben az állapotban, miután visszatért a  meditációból.  Ez a fokozat a szavikalpa szamádhi.
A következő nirvikalpa szamádhinak nevezük. Ebben a tudatállapotban a világban járva-kelve is megőrizzük az isteni tudatot. A nirvikalpa a felébredés legmagasabb rendű formája. Aki egyszer ezt elérte, soha többé nem zuhan vissza a káprázatok mocsarába.
            Egyszer a következő dalt költöttem erről különbségük megvilágítására:

A szarvikalpa szamádhi jógájában
belefojtom magam az önvalóba.
A nirvikalpa szamádhi jógájában
Meglelem magam az önvalóban.

            Jézus Krisztus szintén arra gondolt, hogy a kis Ént bele kell fojtani a végtelen önvalóba, amikor a következőket mondta: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti,aki azonabn értem elveszíti, az megtalálja.” (Mt 16, 25)

7
Az önvalóra ébredés azt jelenti, hogy minden porcikánk, elménk és lelkünk immár Isten birodalmának lakója. Többé nem kell imádkoznunk, hogy jöjjön el hozzánk az Úr, mivel az a Ő mindenütt jelenvalósága a miénk is. Többé semmi mást nem kell tennünk, mint növelni tudásunkat.

8
Mikor találunk rá Istenre ? Akkor, amikor kialszik bennünk a vágy minden földi jó után. Amikor rájövünk, hogy egyedül Istenre érdemes áhítoznunk. Amikor minden gondolat és érzés átitatódik Isten szeretetével.

 


lap teteje Ugrás a lap tetejére          

 

 

[Fõoldal]  |   Egy iskola és egy civil szervezet története  |   Lelki Egészségért Iskola
  Egyesületi programok  |   Szolgáltatások  |   1 %  |   Mecénást keresünk
Elérhetõségeink  |   Impresszum



 

Az oldalak megtekintéséhez Internet Exploler 5 vagy újabb IE5+  Netscape 6 v. újabb böngésző NS6+  Macromedia Flash 7 lejátszó v. újabb Flash7+ [ Hang [ a Háttérzenéhez ] ] szükséges.